közZzöld

Tudj a hatásokról! Törekedj jobbításra! Amit megtudtál, azt másokkal is oszd meg!

Linkblog

2010.02.20. 12:00 Eli-from-zZz

Elvetett gyógyítók

Bolygónk lakóinak négyötöde hagyományos terápiákkal kúrálja magát – tudhatjuk meg a National Geographic Magazin decemberi számából. A nyugati ember azonban csak elvétve alkalmazza a gyógynövényeket. Vajon jó ez? S ha igen, kinek?

 

Jólöltözött harmincas nő beszélget a patikussal egy budai gyógyszertárban. Újházi Éva pénzügyes, álló nap a számítógép előtt görnyed, a dereka fáj. Gyors megoldást keres a bajára. A gyógyszerésznő már kérdez is vissza: Enni vagy kenni szeretné? Azaz: tablettára vagy kenőcsre gondolt? S pakolná is elé a különféle készítményeket, Éva azonban határozott: tabletta kell, semmi más, abból is a legerősebb. Néhány perccel később a patikust faggatom, mennyire jellemző az ilyesfajta távolságtartás – mi több, idegenkedés – a természetes gyógyszerekkel szemben.

Kajdócsy Ildikó farmakognózia és fitoterápia szakgyógyszerész elsőként nyitott fitotékát a fővárosban, még a nyolcvanas évek elején. Akkoriban a gyógyszertárakban még jókora, 5-10 kilós edényekben sorakoztak a növényi drogok, az orvosok rendszeresen írtak föl belőlük a pácienseknek. „A patikai gyakorlatból ugyan kiszorultak a gyógynövények, de az ipar rengeteg standardizált hatóanyagú gyógyterméket gyárt. Ezeket egyszerűbb is alkalmazni, mint mondjuk egy hagyományos teát vagy pakolást” – magyarázza Kajdócsy Ildikó. Magánpatikájában beszélgetünk, s amíg hallgatom, fél szemmel a vevőket figyelem. Sokan érdeklődnek gyógytermékek iránt, de végül majd mindenki marad a megszokott, azaz a „modern” megoldásnál.

Évezredeken át ível a herbáriumok története. Hajdan a gyógynövényeket mindennap használták, ma a hiányuk sem tűnik fel. A média másról sem beszél, csak a természetes életmód fontosságáról, a holisztikus szemlélet, a természetgyógyászat, a fitoterápia forradalmáról. Szeretjük azt hinni, hogy őrült módon felgyorsult 21. századi világunkban mégiscsak közelebb kerültünk a teremtő Természethez, egészségesebbé, teljesebbé tesszük az életünket – a valóság azonban nem ilyen rózsás.

Mintha a „vissza a természethez” mozgalom mindig más országokban zajlana. Mintha menet közben elfelejtettük volna, hol is a helye életünkben a gyógynövénykultúrának. Vagy csak az új világban nem lelünk helyet neki? A Kárpát-medencében és környékén mintegy háromezer magasabb rendű növényfaj honos. Közülük 426-ról tudjuk biztosan, hogy a történelem során alkalmazták gyógynövényként; nagyjából hatvanfélét termesztettek is, a többi faj esetében vadon termő példányokról gyűjtötték be a hatóanyagot tartalmazó részeket (az úgynevezett „drog”-ot).

A Kolozsvárott 1578-ban kiadott első magyar füveskönyv, Melius Péter Herbarium című műve 1236 növénynevet ír le. Dicső a fitoterápia múltja, de az lesz-e a jövője is? A biológusok becslése szerint Földünkön ma mintegy 300-500 ezer növényfaj létezik. A növényi gyógyszerek, a természetes gyógymódok történetével foglalkozó kutatások eredményei arra utalnak, hogy a környezetünkben élő növényeknek nagyjából az ötödét használtuk-használjuk gyógyításra, betegségek megelőzésére.

Ha számításba vesszük, hogy a modern kor kutatói eddig csak alig ötvenezer növényfajt vizsgáltak meg ebből a szempontból, kiviláglik: bőven vannak még tartalékok. S hogy milyen hihetetlen tempóban fejlődik a gyógyszertudomány eme ága, arra álljon itt egyetlen példa: az úgynevezett terpénszerű molekulákból – egyebek között a kamilla hatóanyagát is ilyen molekulák alkotják – ma úgy tizenkétezerfélét ismernek a kémikusok. Nagyjából húszszor- harmincszor annyit tehát, mint amennyit az 1960-as években tartottak számon.

Drága és lassan hat – röviden ez a baj a gyógynövénnyel: a ma embere nem ér rá betegnek lenni (sem). Azonnali hatást vár, nincs ideje és türelme naponta ötször teát forrázni és lassan elszürcsölni. Nem akarja egy hétig kenegetni a térdét, amíg enyhül a fájdalom – inkább bekap egy tablettát, és megy a dolgára. „Régen az idősebb generáció tanította a következőt a gyógynövények hasznára. Ma egyszerűbb a patikában kérni valamit, ami azonnal hat.

A termesztés is drága, ezért a gyógynövényekből inkább ellenőrzött hatóanyag-tartalmú tablettát, kapszulát gyártanak, nem például teát” – fejtegeti Kajdócsy Ildikó. Mint mondja, csak kevesek fordítanak időt, energiát és figyelmet a természet megismerésére. Márpedig sok kárt okoz a tudatlanság: kellő ismeretek hiányában vagy túl sokat várunk a gyógynövényektől, vagy nem is tudjuk, mennyi mindent adhatnak nekünk. A kereskedelemben kapható készítmények minőségével kapcsolatos botrányok is elbizonytalanítják a vásárlók egy részét.

„Sok tekintetben valóban elszomorító a helyzet, de én nem vagyok pesszimista” – bizonykodik dr. Kéry Ágnes professzor, a Magyar Fitoterápiás Társaság elnöke, akivel a Semmelweis Egyetem Gyógyszerészet-tudományi Karának Farmakognózia Intézetében beszélgetünk.

A professzor szerint az orvostársadalom lassacskán elfogadja: nem hagyhatja ki a terápiából a gyógynövényeket.

„Az ésszerű fitoterápiának megvan a maga helye a gyógyszeres terápiában. Csak annyi a különbség, hogy itt növényi eredetűek a hatóanyagok. Ha a betegnek kamillateára van szüksége tünetei enyhítésére, akkor azt kapja mint gyógyszert. A lényeg, hogy az orvos illessze be az adott terápiába, még akkor is, ha ez az öngyógyítás része.”

 „Ami hat, az árthat is, amiben hatóanyag van, annak mellékhatása is lehet” – Dr. Kéry Ágnes 

Vizsgaidőszak van, a professzor szobája előtt a folyosón öltönyös fiatalemberek és kosztümös lányok ülnek a padon, vizsgára készülődnek. Meglepve hallom tőlük, hogy egyetlen medikus sincs köztük – ők egytől egyig gyógyszerészhallgatók.

„Az orvosok alapképzéséből kikerült a farmakognózia, ez ma csak a gyógyszerészek részére kötelező tantárgy” – panaszolja dr. Kéry Ágnes.

Márpedig az orvosok nem merészkednek olyan területekre, amelyekről nem rendelkeznek elegendő ismerettel. Amint a professzortól megtudjuk, fitoterápiát ma a gyógyszerészeknek csak mintegy fele tanul választható tárgyként, de rendszeres továbbképzéseken ez a stúdium mindig szerepel.

„Szinte nem telik el nap anélkül, hogy orvos kollégák ne keresnének minket idevágó kérdésekkel.”

Írta: HORVÁTH ÁRPÁD
Fényképezte: RADISICS MILÁN

A teljes történet PDF-ben

Forrás: Elvetett gyógyítók - National Geographic Magyarország

Címkék: egészség természet egészségügy orvoslás national geographic élő öko élelmiszer gyógynövény tudatos vásárló természetes védettség